J.R. WARD

Pokoli esküvő – Második rész

j r ward

Kedves Olvasó!

 

Megosztanám veled egy pokoli esküvő legegyszerűbb receptjét: vegyél egy koszorúslányt, aki úgy gondolja, hogy a rózsaszín az ördögtől ered, vegyítsd egy olyan násznaggyal, akitől minden lány elveszíti a fejét; ráadásként tedd hozzá, hogy ők még vonzódjanak is egymáshoz. Aztán dobd be a rémálomba illő menyaszörnyet, két lánycsatát, egy sürgősségi hívást, és már meg is kapod a pokolbéli esküvődet! Ismerkedj meg a Perzselő vágy főszereplőivel, Anne-nel és Dannyvel. Most megtudhatod, hogyan is alakult át a kapcsolatuk baráti csipkelődésből miafenetörténtköztünk helyezetté? Vajon így kezdődik egy igazán szép kapcsolat? Vagy csak egy szexis, túlfűtött egyéjszakás kalandba csöppenünk, ami megrengeti a világukat, de soha sem ismétlődhet meg újra? Csak a szívük tudhatja a választ, amivel lehet, egyáltalán nem ért egyet a józan eszük.

 

Jó olvasást!

J.R. Ward

3.

Anne este nyolckor lépett ki a házból, és amint bezárta maga mögött az ajtót, a kezét mélyen a vastag kabátja zsebébe süllyesztette. Erősen kifújta a levegőt; figyelte, amint leheletének fehér pászmája eltűnik a sötét éjszakában. Az utcájában csend honolt, éppen emiatt döntött úgy, hogy itt fog élni. A szomszédság fiatal családoknak lett kitalálva, akiknek apró gyerekeik korán feküdtek le, esetleg nyugdíjasoknak, akik teljesen más okból tartották magukat a szigorú napirendhez.

Amint a hosszú limuzin befordult a sarkon, olyan lármával verte fel az utcát, hogy Anne még jobban megbánta az egész felhajtást az esküvővel kapcsolatban.

És ez még azelőtt történt, hogy Moose kidugta volna a fejét a napfénytetőn, mindkét kezében egy-egy sörrel.

– Hugiiiiiiiiicccccccccaaaaaaaaa!

A tűzoltóságon mindenkinek adtak becenevet, és nála nem kellett sokat gondolkozni rajta, hiszen ő volt a parancsnok kishúga.

És a bátyja nem is az első volt a sorban. A szakma öröksége már az apjáról szállt rá, hiszen idősebb Tom igazi hősnek számított a tűzoltóságon, egészen a haláláig. És persze a bátyjáról is érdemes volt említést tenni, aki parancsnokként sorra zúzta a mogyorókat, és bármilyen szörnyet könnyedén lebirkózott volna, ami az útjába kerül.

Az utca végén megállt a limuzin, Anne pedig megszaporázta a lépteit. Úgy gondolta, hogy minél gyorsabban száll be, annál hamarabb fogják békén hagyni a szomszédjait.

– Mi a helyzet, násznagy? – ordította Moose. – Belecsapunk a lecsóba, vagy mi lesz?

Kitárult az oldalsó ajtó, mire régi Rolling Stones-dallamok áramlottak az éjszakába. Danny elterpeszkedett a belső térben, teljes magasságát kinyújtóztatta. Általában a tűzoltós ruháit viselte, attól függetlenül, hogy szolgálatban volt-e épp vagy sem.

– Helló! – mondta, ahogy Anne bekukucskált. – Beszéltem Moose-zal, és nem lesznek sztriptíztáncosok. Deandra nem engedi. Szóval csak a Körzetben fogunk lógni.

A Körzet a tűzoltósági szakszervezet találkozóhelyisége volt, nem az a fajta hely, ahol meztelen lányok ugrálnak ki a tortából.

Anne megvonta a vállát.

– Bármikor hívhatok egy Ubert, ha nem bírom elviselni a dolgokat odabent. Moose nem hinném, hogy tekintettel lesz rám.

Ezzel egy időben Anne behajolt a kocsiba, mire odabent mindenki üvölteni kezdett, még a hangos rock and rollt is elnyomva.

Az összes fiú odabent zsúfolódott össze: Jack és Mick, Moose és Danny szobatársai, akik a SWAT-nál dolgoztak; Patrick „Duff” Duffy, és a 499-esek aranyfiúja, Deshaun Lewis, aki a tűzoltóautókért és a fiúk fuvarozásáért volt felelős. Eljött az unokatesója, Ty is, aki a kutatóegységnél szolgált, plusz Emilio Chavez, aki szintén a 499-esek tagja volt.

Ha Dannyt és a vőlegényt is beleszámolták, akkor a kocsiban közel nyolcszáz kilónyi izom terpeszkedett, így Anne azon kezdett gondolkozni, hogyan is bírja el a limuzin ezt a súlyt.

– Mi a helyzet, srácok? – kérdezte Anne, ahogy befurakodott a térbe. Erre természetesen minden irányból megkapta, mennyire kurva jól vannak. Anne végül Duff és Jack között helyezkedett el, az egyetlen megmaradt üres helyen. Azonnal sör került a kezébe, miközben Danny Duffra mutatott.

– El onnan!

– Most mi van? – kérdezett vissza a szőke srác.

– Menj onnan! A helyemen ülsz.

A beszélgetés elhalt, Anne teljes mértékben meglepődött, Danny azonban egy percre sem viccelt.

– Mi van veled, Dannyboy…

Menj már onnan!

Duff elégedetlenkedve kelt fel.

– Kinek az ölébe kéne akkor ülnöm?

– Az enyémbe! – kiáltott fel Moose, és megütögette a térdét. – Ez az utolsó estém egyedülálló szerencsétlenként, ki akarom élvezni minden egyes pillanatát!

– Hát, ha így fogalmazol… – Duff új számot rakott be. – Akkor lehet, hogy még öltáncot is adok neked.

Danny végre leült Anne mellé, ahogy csend telepedett a csapatra, aztán…

Hát persze – gondolta Anne egy szemforgatás közepette. Like a Virgin.

Ahogy elkezdődött a Madonna-dal, Duff a válla felett Moose-ra nézett, csókot dobott neki, majd énekelni kezdett:

’Cuz I ain’t never did this before. (1)

– Az nem ebben a számban van – mondta Deshaun. – Az J. Cole, nem Madonna.

– Ne zavarj bele a művészetembe! – Duff erre kinyúlt a napfénytetőn, és teljes Pavarotti-módba váltott. – I made it throuuuugh the wiiiiiiiiiiiildernesssssssssssssssss, somehow I maaaaaaade it throoooooooooooooooooooooough…(2)

Duffnak csoda szép arca és elképesztő teste volt, de isten az égben, a mozgása egy olyan pasiéval vetekedett, akinek nemrég törték el mind a két lábát. És az énekhangja? Hát azzal semmiképp sem mehetett volna az X-Faktorba. Anne úgy képzelte, hogy a város összes kutyája nyüszítve szorítja a mancsát a fülére.

– Szóval, mi a helyzet, Anne? – kérdezte Jack, miközben Moose Duff seggét csapdosta.

Ahogy Danny a lakótársa felé nézett, Anne kifejezetten örült, hogy elterelheti a figyelmét. A lány mindig elképedt, mennyire helyes a srác. Katonásan rövidre nyírta sűrű haját, de a fejbőrének vonala látszott a füle környékén. Jack tetőtől talpig feketét viselt, az öltönynadrágtól a zakóig. Erőteljes izomzata Mickéhez hasonlított, és olyan atmoszféra lengte körbe, mint a bérgyilkosokat. Teljesen nyugodt személyiség volt, mintha csak első kézből tudná, hogy hogyan kezelje a veszélyes helyzeteket, bármi is történjen.

– Minden oké – válaszolta Anne. – És veled?

Duff úgy énekelte a refrént, hogy csak egy félig részeg, botfülű focista tudta volna utánozni. Csak hangerő, semmi hangmagasság. A dal teljes meggyalázása.

– Ma könnygázzal basztak meg a tréningen – törölte meg Jack az arcát. – A szemem még mindig ég. Szóval, ha elbőgném magam…

– Akkor nem azért van, mert elérzékenyültél Duff tánctudásától és hangjától.

– Hát, lehet, hogy ezért is lenne okom bőgni, de egy cseppet sem vagyok rá büszke vagy irigy. Ezt előre leszögezem.

Moose hátrahajtotta a fejét, és addig röhögött, amíg teljesen ki nem vörösödött a szakállas arca. Anne hirtelen elszomorodott. Moose mindig hangos pasi volt, igazi vajszívvel, ő pedig aggódott, hogy mit is fog tenni vele ez a házasság. Moose túl rendes srác volt, és Deandra egyértelműen nem illett hozzá abból következtetve, amit Anne a tűzoltóságon hallott.

Amikor a limuzin elfordult, Danny Moose-hoz hajolt.

– Azt hittem, a Körzetbe megyünk.

– Helyszínváltozás! – vigyorgott a vőlegény. – Csak ne mondja el senki Deandrának!

– Akkor hová megyünk?

– Cssss… ez lesz a mi kis titkunk!

New Brunswick óceánparti város volt, negyvenöt percre délre Bostontól. Majdnem egymillió ember élt errefelé, és eléggé rossz hírrel rendelkezett. Sokban hasonlították Beantownhoz, de a népsűrűsége megfelelő volt ahhoz, hogy üzleti negyede, egyeteme és első osztályú sürgősségi kórháza is legyen, ahová még Cape Codról is érkeztek sérültek.

Emellett természetesen sztriptízbár is volt a környéken.

A századforduló idején New Brunie-t a gyáripar határozta meg, mindenféle árut és textilt gyártottak az öbölben, amit aztán az egész országba szállítottak. A virágzás persze nem tartott sokáig. Hamarosan mindenhol gyárak épültek, a szállítás így nem csupán tőlük függött, a bevétel pedig erősen megcsappant. Próbáltak átalakításokat végezni, de az üzemek és műhelyek java része elhagyatott maradt.

Aztán néhány egészen megkérdőjelezhető ipar nyomakodott be ezekbe az épületekbe.

Ezek közül jó pár olyan volt, ahová Anne nem szívesen sétált volna be egy csapat részeg pasival pont egy olyan éjszakán, amely során bizony megkérdőjelezhető döntéseket hoznak az emberek.

Ahogy a limuzin megállt a lámpánál, Anne a szökésen gondolkozott, de talán nem lett volna a legjobb ötlet kiugrani, hiszen legalább négy pasin kellett volna keresztülverekednie magát, hogy az ajtóhoz jusson.

Aztán zöld lett, bal kanyart vettek, és egyenesen az öbölbe tartottak.

A Stripper Strip a gyárterület szélén helyezkedett el, egy tíz-tizenöt helyet felsorakoztató sor végén. Emellett még volt itt tetoválószalon, hajléktalanszálló, véradóhely. Anne már korábban is járt errefelé, persze nem igazán kuncsaftként. A 499-esek állomása csak hat blokkra helyezkedett el nyugatra, ezért ők feleltek az egész területért.

Anne minden egyes helyet nagyon jól ismert, és magában imádkozott, hogy ne… Moose ekkor felállt, és újra kidugta a fejét a napfénytetőn.

– Cat’s Meow! Megérkeztünk!

Ó, te jó ég!

Danny abban a pillanatban meg akarta gyilkolni Moose-t. A srác megesküdött az életére, hogy a Körzetben lesz a buli, ami egyet jelentett azzal, hogy semmi túl szaftos nem fog történni. Semmi táncoslány, semmi eltúlzott alkoholfogyasztás, csak pár jó barát összeül, és sztorizgatnak, miközben jól leégetik Moose-t.

De a limuzin egyenesen a meztelen testek világába szállította őket. Danny nem tört pálcát a vetkőzőlányok és más szexmunkások felett, de nem járt ilyen helyekre. Még amikor fősulis volt, és a hormonjai legyűrték a józan eszét, akkor is jobban díjazta a lelkes partnereket, mint a fizetett alanyokat, valahogy a tárgyiasítással sohasem volt kibékülve.

Ezért meg is kapta magáét a lakótársaitól, de abszolút nem érdekelte.

A legnagyobb gond azonban az volt, hogy Anne is bekerült a képletbe. Moose csodás ötlete volt, hogy egy ennyire elcseszett éjszaka felé haladjanak. Tíz perccel később a limuzin megállt a Cat’s Meow előtt, ami háromemeletes, elsötétített bűnbarlangként magasodott föléjük. Moose teljesen bezsongva nyitotta ki az ajtót, és egyenesen a járdára esett. Szerencsére sikeresen visszanyerte az egyensúlyát, mielőtt még arccal a betonnak csapódott volna. Dannyt meglepte, hogy még vannak reflexei.

Jack áthajolt Anne-en.

– Én oda nem mehetek be, Dannyboy. A SWAT előző héten lepte meg a helyet.

– Ja, nincs az az isten, hogy SWAT-osként bemenjünk oda – helyeselt Mick.

– Megértem – mondta Danny. – Én se megyek be, az tuti.

A hangos huhogás nyomán azonnal kinéztek az ajtón. Kábé húsz pasi rohant Moose felé. Danny hamar ráébredt, hogy a fiúszövetséges haverjai csatlakoztak hozzá.

Deshaun és Ty is kiverekedték magukat a limuzinból.

– Hazamegyünk Uberrel. Jöttök ti is?

– Aha – követte őket Jack. – Ez az egész messziről bűzlik. Bármennyire is szeretem a srácot, nem fogom elveszíteni a megmaradt jó híremet Moose utolsó nagy bulija miatt.

Emilio és Duff egyetértettek.

Danny visszapillantott Anne-re.

– Hé, mi lenne, ha visszasétálnánk a 499-eshez? Egyébként is nekem kellett volna hazavinni Moose kocsiját.

Természetesen ez jó nagy kamu volt. Csak szeretett volna a munkaidőn kívül is a lánnyal lenni, és úgy alakította a helyzeteket, hogy ez sikerüljön is.

Ő lett Mr. Mézesmázos.

– Oké. – Anne oldalra tette a sörét, és tapsolt egyet a lábain. – Jót tenne egy kis friss levegő.

Az este hirtelen teljesen más színben tündökölt, ahogy Danny felé nyújtotta a kezét. Anne megrázta a fejét, és egyedül szállt ki a kocsiból, amitől a férfi csak jobban elmosolyodott. Folyamatosan úgy érezte, mintha koslatna a lány után, miközben ő mindig ott volt az orra előtt.

– Hová mentek, srácok? – kérdezte Moose meglepetten. – Várjatok már, ugye bejöttök?

– Mindjárt itt van a kocsink – mondta Deshaun. – Szereztünk egy kisbuszt.

– Most mi van? – Moose visszabotladozott, mindkét kezében nyitott sörösdobozokat tartott, amikkel tulajdonképpen megszegte a törvényt. – Ti vagytok a legjobb barátaim! A lakótársaim! Mi a jó faszt csináltok?

A háttérben a fiúszövetséges csapat már elkezdett befelé tömörülni a bárba, úgy festettek, mint akik készen állnak egy vad éjszakára. Jack és mindenki más, aki szökni készült, Dannyre bámult. Egyértelmű volt, hogy neki kell meghoznia a végső döntést.

– Mi ebben nem veszünk részt, Moose. – Ahogy a srác elkezdett volna vitatkozni, Danny megrázta a fejét. – Illegális prostitúció, haver. Egyikünk sem megy be oda.

– Ne már, haver! Ne drámázz!

– Ha razziáznának odabent, amíg itt vagyunk, Jack és Mick bebasznák, mert SWAT-osok. És nekünk sincs szükségünk ilyesmire. Komolyan látom magam előtt a kibaszott főcímeket: tűzoltókat és a különleges egység katonáit tartóztatták le néhány helyi exfiúszövetségi-taggal egy sztriptízbárban.

– De hát ti vagytok a csapattársaim.

Danny csak bámulta Moose megbántott arckifejezését, és irtózatosan szarul érezte magát. Ennek ellenére ez se volt elég, hogy meggyőzze arról, hogy ez megérne egy letartóztatást.

– Végig ott leszünk melletted azoknál a részeknél, amik igazán fontosak – ragadta meg Danny Moose vastag nyakát. – Csinálj, amit akarsz, de lehetőleg ne kapjanak rajta semmin, okés?

Moose csak a szemét forgatta.

– A barátnőivel van. Nem fogja megtudni.

Danny elvette a söröket, megforgatta a barátját, és egyenesen a szórakozóhely fekete ajtaja felé lökte.

– Használj gumit, ha megcsúsznál! Nem akarod, hogy még a nászéjszakádon is érezd a következményeit a legénybúcsúdnak, haver!

Ahogy Moose előreugrott, az egyik fiúszövetséges haverja megragadta a derekát. Danny Anne felé fordult.

– Kész vagy?

– Hová megyünk? – kérdezte Duff.

Danny összehúzta a szemét.

– Anne-nel elmegyünk Moose kocsijáért.

– Te is jönni akarsz? – kérdezte Anne.

Kitör belőlem Conan, a barbár, ha eszedbe jut – jelezte Danny a tekintetével a haverjának.

– Ó! – Duff gyorsan Deshaunra nézett. – Még én is beférek a kocsiba, srácok?

– Persze – felelte Deshaun. – Megyünk a Timeoutba.

– Inkább velük megyek – mutatott rájuk a válla felett Duff. – Mégis.

– Érezzétek jól magatokat! – bólogatott Danny. – Gyere, Anne!

– Sziasztok, fiúk! – búcsúzott Anne.

A többiek egyenesen felé integettek, de egyikük sem merészelt Dannyre nézni. Ez őt egy percre se érdekelte. Furcsán érezte magát, és leszarta, ki veszi észre.

Pedig egyetlen okot sem tudott mondani, amiért zaklatottnak kellett volna lennie. Úgy tűnik, nem Anne volt az egyetlen, akinek szüksége volt a friss levegőre.

 

4.

Ahogy Anne összehangolta a lépteit Dannyével, belemélyesztette a kezét a kabátja zsebébe. Élvezte a hideg levegő érintését az arcán. A hosszú lábával nem volt nehéz felvennie Danny gyors tempóját, sőt, pontosan egyszerre vették a lépéseket.

Anne direkt kihagyott egyet, hogy megzavarja az összhangot.

Újra visszagondolt az öltönyboltban történtekre, ahol is a köztük lévő szikrák hirtelen kissé túlzottan valóságossá, szinte fojtogatóvá váltak. Emlékeztetnie kellett magát, hogy csak az a fontos, hogy semmi olyat ne tegyen, amit később megbánna. Az isten szerelmére, munkatársak voltak! Ugyan még sosem volt rá szükség, hogy megnézze, hogy ez ténylegesen szabályba ütközik-e, de szinte biztos volt benne, hogy a csapattagoknak nem kéne összejönniük. Még ha ez nem is terjedt ki az egész tűzoltóságra, akkor sem lett volna jó ötlet, mivel egy egységben dolgoznak.

Várjunk csak… El kellett gondolkoznia azon, ha ez nem állna az útjukban, akkor le akarna-e feküdni vele.

Oldalra pillantott. Danny mogorván nézett előre, összeszorított állkapoccsal. És ahogy elhagyták a sztriptízklub területét, azonnal eszébe jutott az előző hét.

A csapat éppen visszatért egy utcai riasztásról. Nem volt semmi nagy szám, csak egy kisebb konyhai tűzeset, pár hamburgerhúst kissé túl jól megsütöttek, egyenesen el is szenesedtek. Deshaun beparkolta a kocsit az állomásra, és mindannyian leszálltak.

Ez pontosan olyan riasztás volt, amiből körülbelül kétszáz futott be egy hónapban, semmi kirívó vagy furcsa. De éppen naplementekor történt, és az aranyló sugarak behatoltak a tűzoltósági parkoló belső terébe, és olyan fényességgel világították meg Dannyt, hogy szinte szürreálisnak hatott. Anne lehajtotta a fejét, és pislogva figyelte, ahogy a férfi lehámozza magáról a ruháját, leszedi a nehéz tűzálló dzsekijét, és beakasztja a szekrénybe, aztán leszedi a nadrágtartóját, majd kilép a csizmából és a nadrágból is.

A vállizmai megfeszültek, ahogy hajlongott és forgott. A karizmai alatt kinyúlt a pólója ujja, a mellizmai kiemelkedtek, majd lesüllyedtek. Éppen nevetett valamin, amit Deshaun mondott, pimaszul vigyorgott, íres származásáról árulkodó szeme sugárzóan kéklett.

Aztán észrevette, hogy Anne bámulja.

Anne-éhez hasonló kifejezés ült az ő arcára is, miközben hatalmas teste megtorpant mozgás közben.

Ahogy Anne újra visszanézett a járdára, eszébe jutott a Harry és Sally, pontosan az a jelenet, amiben Harry elmondja Sallynek, hogy egy nő és egy férfi sosem lehetnek barátok.

Vicces, mert annyiszor volt már egyedül Dannyvel a munkahelyükön. Hányszor rohantak be együtt lángoló épületekbe, vagy játszottak a pihenőszobában, vagy edzettek a munkahelyen! Számtalan olyan esetet tudott volna mondani, amikor különváltak a csapattól.

De aznap este valahogy mégis másként hatott ez az egész.

Meg aztán sohasem lógtak még együtt a szabadidejükben. De a mai este… abszolút randinak érződött.

– Az oxigéntartályomhoz még mindig kellene egy új maszk – mondta. – Tudsz arról valamit, hogy Baker kapitány már leadta-e a havi készletigényünket?

Ha kétségeid támadnak, mindig beszélj a munkádról! – gondolta.

– Már igen, de majd keresek neked egy másik közepes méretűt. Újra kinyúlt a szilikon?

– Emlékszel a harmadfokú tűzre hétfőn, ami a tisztítóban volt?

– Mármint arra, ahol a testeddel törted ki az ablakot? – Pillantott felé Danny, és elmosolyodott. – Úgy néztél ki, mint egy kaszkadőr, ahogy átrepültél rajta. Totál kizúztad.

Anne felnevetett.

– Jó móka volt, de Baker kapitány mintha nem örült volna.

– Csak hogy a védelmére keljek, a bejárati ajtó tényleg pár méterre lett volna.

– A biztonsági zárhoz kulcs kell. Én a kijáratot próbáltam először.

– Komolyan? Én meg azon gondolkoztam, mi a fene történt. Éppen egy új tömlőt töltöttem meg a tűzcsapról, és amikor felnéztem, már csak a robbanást láttam. Azt hittem, hogy a tűz lobbant be, de nem. Csak Ashburn volt, aki úgy gondolta, ideje megszellőztetni a lángokat.

– Nem volt nálam semmi, és muszáj volt lehúznunk a hőt, mielőtt még átterjedt volna. Mi a fenét kellett volna csinálnom?

Danny felnevetett, mire Anne megpróbálta összeszedni magát, igyekezett a normális mederbe terelni a dolgokat kettejük között, ahogy mindig is volt. Nagyon sikamlós terepre tévedt ezelőtt, és úgy érezte, hogy olyan végcél felé halad, amit meg sem akart nevezni magában.

Hogy elterelje a figyelmét, körbenézett. Elhaladtak még egy sztriptízbár mellett, a lüktető zene megrezegtette a külső falakat is. Hosszú sor várakozott a bejárat előtt, egy kidobó nézte végig a személyiket, mielőtt még beengedett volna egy nagyobb csapat tetovált fiút és alulöltözött lánykát.

– Ha Moose ezt választotta volna, akkor ide bementél volna? – kérdezte. – Még innen nem hallottam semmi panaszt.

– Csak akkor, ha fizethettem volna a lányoknak, hogy inkább felöltözzenek, és ne le.

– Sosem gondoltam volna, hogy prűd vagy.

– Nem vagyok az, csak nem szeretem az ilyesmit.

Hát végül is ez igaz lehetett, Anne pontosan azt hallotta róla, hogy Danny csak a teljesen meztelen lányokat bírja.

Ahogy az elemébe vágott a vágy, legszívesebben seggbe rúgta volna saját magát. Basszus, ők ketten csak barátok lehettek! Sőt, még azok sem. Egyszerűen csak együtt dolgoztak.

Kollégák – ez a tökéletes kifejezés.

– Menjünk egy kicsit gyorsabban! – motyogta, ahogy átmentek egy sikátoron. – Elég hideg van.

– Odaadjam a kabátomat?

Persze, csak ez kellett volna még neki… Még egy adag aftershave, hogy jobban ráinduljon.

– Nem, minden oké.

– Segítség! Ó, istenem, kérem, segítsenek! Leszúrták!

Hirtelen torpantak meg. Anne azonnal Dannyre nézett, majd az alaktalan női hang irányába fordult, amely a sikátor végéből szólalt fel.

– Gyerünk! – mondta Anne, és megragadta Danny karját.

Danny elindult Anne mögött, aki szaladni kezdett a zűrzavar irányába. Párosuk végigrohant a hajléktalanszálló és a véradóklinika közötti szűk sikátoron. Félúton pillantották meg a biztonsági fényeket, amelyek hat méter magasból világították meg a férfit, aki nyugtalanul körözött egy járdán fekvő ember körül. A másik egy nő volt, aki a sebesültre vetette magát, a testével védelmezte.

– Kibaszott seggfej! Rohadj meg! – A támadó kése megvillant a fényben; vér csillant a pengén. – Kicsinállak, megöllek!

– Hagyd békén! – ordította a nő.

A támadó megpillantotta Anne-t, mire gyorsan a háta mögé rejtette a pengét.

– Menj tovább, ribanc! Nem láttál semmit.

– Mentős vagyok – emelete fel a lány a kezét. – Ha baja esett, akkor engedje, hogy…

– Takarodj innen a picsába!

– Kérem, segítsen! – könyörgött a nő, és felé nyúlt véres kezével. – Nagyon erősen vérzik!

– Fogd be! – A támadó újra kirántotta a kést, és a nőre irányította. – Kibaszottul befogod a pofádat! Az egészről te tehetsz!

Danny kitört a homályos fénykörbe, és megkezdődött a harc a fegyverért. A kezét azonnal rákulcsolta a támadó vastag csuklójára. A férfi kifordult, és egyből Danny felé ütött. A támadás a fejét érte, de Danny tudta, hogy ennek ellenére sem engedheti el, különben őt szúrják le következőnek. Nyögve az egész súlyával és minden erejével rátámaszkodott a férfire, akit sikeresen megfordított, majd arccal előre a hajléktalanszálló téglafalának préselt. De a csávó igazi harcos volt, és valószínűleg erősen bedrogozott. Akkor is tovább harcolt, amikor az orra véresen reccsent, tovább tekergőzött, és nekiveselkedett Danny szorításának, hátha visszaszerezheti a kését. Danny ekkor veszítette el az egyensúlyát, mire a támadó kiszabadult.

A penge ívben hasított felé, Dannynek épp időben sikerült lebuknia előle. Annyira közelinek hallotta a suhanást, hogy az arcára tapasztotta a kezét, hogy megbizonyosodjon róla, nem vágták-e meg. Aztán a kés megint felé suhant, a szúrós hegy éppen a gyomra felé irányult. Danny hátraugrott, elhajolt, de így is csak milliméterekkel vétette el a támadó.

A férfi súlyát figyelembe véve Danny oldalra ugrott, összefogta a kezét, majd a támadó torkának verte. Az ütés olyan jól sikerült, hogy a férfi a járdára zuhant, mire Danny azonnal fölé került, belenyomta a térdét a hátába, és megragadta a csuklóját, hogy újra hozzá kerüljön a kés. A másik kezével egyenesen az aszfaltnak nyomta az ismeretlen fejét.

– Dobd el a kést! – morogta Danny. – Vagy kitöröm a csuklódat.

– Baszd meg!

– Dobd el a kést!

A szemétláda még így is próbált felkelni, mire Danny Anne-re nézett, aki a leszúrt férfi fölé hajolt. Az arca tökéletesen higgadtnak tűnt, ahogy szétnyitotta a férfi Red Sox dzsekijét, hogy ellenőrizze a sebeit. A telefonját a füléhez emelte, és Dannyre pillantott – a szeme kitágult az izgalom nyomán.

Az biztos, hogy nem fogok ez előtt a nő előtt meghalni – gondolta Danny.

A férfi alatta erőteljesen tekergőzött, és majdnem megint kiszabadult, de itt volt az idő, hogy véget vessenek ennek. Danny megragadta a pasas kést tartó kezét, és keményen csavarni és csavarni kezdte.

– Komolyan el fogom törni a kibaszott csuklódat! – nyögte Danny. – Úgyhogy inkább dobd el a kést!

Anne közben telefonálni kezdett.

– Képzett mentős vagyok. Egy sikátorban vagyunk a Harbor és Tizenötödik között egy szúrt sebbel rendelkező férfi mellett. Mentőre és rendőrautóra is szükségünk lenne. A partnerem éppen a támadóval dulakodik. A sérültnek valószínűleg belső hasi vérzése van, a pulzusa gyenge, sokkot kapott.

Csatt!

A támadó hangosan felnyögött, ahogy a karja kipattant a vállízületből. Ez egyben azt is jelentette, hogy a kés már nem jelentett fenyegetést. Ahogy a férfi elernyedt, Danny átdobta a sikátoron a támadófegyvert.

Az áldozat mellett térdelő nő sírva fakadt.

– Meg fog halni?

Ahogy ide-oda nézett a férfiak között, hirtelen nem volt tiszta, melyikükre is vonatkozik a kérdés.

Minden mozdulat.

Anne teljes mértékben tisztában volt Danny minden mozdulatával, miután ráugrott a késes férfire. A halálos fegyver még vértől csöpögött, villant és bökött, miközben harcoltak érte. A rettegés azzal fenyegette, hogy megdermed, de nem engedhetett az érzelmeinek. El kellett látnia a sebesültet.

Lehajolva elmondta a nőnek, hogy mentős, és megkérte, hogy menjen hátrébb. Abban a percben, ahogy Anne kitárta a kabátot, és felrántotta a pólót a farmernadrágból, tudta, hogy nagy a gond.

A szúrt seb a has alsó részén helyezkedett el, ahol elég sok fontos szerv található. A nagyobb gond az volt, hogy nagy verőerek hálózták be ezt a részt, egy artéria is, és attól függően, hogy mennyire mélyre hatolt az a kés, halálos seb is lehetett.

A férfi vérétől koszos kézzel ütötte be a 911-et. A telefont a fülére szorította, miközben Dannyt nézte.

Ekkor találkozott a tekintetük.

Valószínűleg sohasem fogja elfelejteni Danny arckifejezését. Nagyon sok mindent éltek már át munka közben, sokszor sétáltak fel lángoló lépcsőkön, mentek be szobákba, ahol már felpúposodott a tapéta, és másztak fel padlásokra, ahol olyan forróság honolt, mint egy sütőben. De erre képezték ki őket.

Ez a helyzet legalább kétszer annyira volt veszélyes. Hiszen emberi vér száradt azon a pengén, amiről nem lehetett megmondani, milyen betegségeket is terjeszthet. Ráadásul hirtelen nagyon erőteljes lett a veszélye, hogy Dannyt meggyilkolják azon az éjjelen, itt a helyszínen.

Nem akarlak elveszíteni – gondolta Anne. Ma éjjel nem. És máskor sem.

Amikor ráébredt a helyzet komolyságára, hangos csattanás rázta meg az éjjelt. Elég sokszor hallotta már az ízületi tokból kipattanó csontok kattanását a munkája során, hogy tudja, miről van szó.

Aztán meghallotta a kés csörrenését is a betonon.

Dannynek sikerült lenyomnia a támadót, a férfi kifogyott a szuszból, és ernyedten feküdt a betonon, miközben csak nyöszörgött a fájdalomtól.

– Hívtam segítséget – mondta kissé elhaló hangon. – Mindjárt meg is érkeznek.

Danny kapkodta a levegőt.

– Az nagyon jó.

– Meg fog halni?

Anne ránézett a nőre, aki mintha nem tudta volna eldönteni, melyik férfiért is aggódjon.

– Elkérhetem azt a sálat?

A nő azonnal letekerte a nyakából a gyapjút.

– Tessék! – Aztán újra az eszméletlen férfire nézett, majd vissza a támadóra. – Ennek nem szabadott volna megtörténnie.

Anne összetekerte a sálat, és rányomta a sebre, majd megkérdezte a nőt.

– Hogy hívnak? Az én nevem Anne.

– C… Candy. Ő pedig Rob, az pedig Antonio.

Anne előrehajolt, és tovább faggatózott.

– Rob? Mondanál valamit?

A szirénák messziről hangzottak fel, de egyre jobban kivehetőek lettek. Eközben az áldozat nem válaszolt, csukott szemmel egyre felületesebbé vált a légzése.

Kérlek, csak érjen ide a mentő! – gondolta Anne.

– Van valamilyen egészségügyi problémája, amiről tudnom kellene?

Candy megrázta a fejét.

– Nem. Ő a barátom. Ő pedig… a testvérem.

Rob kissé megrázta a fejét, és motyogott valamit, ahogy a rendőrség befordult a sarkon. A fényszóró éles fényei elöntötték a sikátort. Anne először nézte meg magának jobban a nőt. Candy legalább negyvenévesnek nézett ki az erős smink alatt, a haját borzalmasan festették be. A szoknyája túl rövid volt, rózsaszín bugyija kikandikált a nulla fokos hőmérséklet ellenére is. Semmit sem viselt, csak egy vékony blúzt a könnyű dzseki alatt.

Fojtogatás nyomai látszottak a torkán, a sérülések nem lehettek régebbiek, mint egy-két nap. Lilán villantak ki világos bőrén.

Csontsoványnak hatott.

Rob, már ha tényleg ez volt a neve, kinyitotta a szemét.

– Nem a bátyja, hanem a futtatója.

Candy összegörnyedt.

– Nem. Ő a bátyám, és nem akarok vádat emelni.

 

(1) Mert még ilyet sosem csináltam ezelőtt…

(2) Átjutottam a vadonon, valahogyan átjutottam…

  • ;

Lemaradtál róla? Itt elolvashatod a történet első részét:

Érdekel a folytatás? Kövesd figyelemmel Adventi játéksorozatunkat a Facebookon, így biztosan nem maradsz le az előzmény novella következő részeiről!