Adriana Mather azon kevés szerzők egyike, akiknek a könyvét mindig szívesen olvasom. A How to Hang a Witch sorozatot nagyon élveztem, és amikor láttam, hogy új könyvvel érkezik, kicsit elszomorodtam, mert ez azt jelentette, hogy még egy kicsit várnom kell, mielőtt újra találkozhatok Samanthával és Elijah-val. Azonban izgatott is lettem, hiszen új karaktereket és egy új sorozatot ismerhetek meg! És lám, az új sorozat egy CSŐBE HÚZÓS BENTLAKÁSOS ISKOLÁBAN JÁTSZÓDIK! Öntsétek a drámát! Szívesen megfürdőzöm benne!

Mather előző könyvéhez hasonlóan az „Öld meg Novembert” a thriller és a misztériumok világában játszódik, amit egyaránt gondolok erősségnek és gyengeségnek is. Erősségnek magát November karakterét tartom. Megtudjuk, hogy édesapjának köze volt kémkedéshez és más titkos kormányközeli munkához, így amikor a lány egy furcsa szobában ébred, egy olyan iskolában, amiről még sohasem hallott bőven van mihez hozzászoknia. November nagyon szuper főhős: gyakorlatias személyisége van (egyébként teljesen azt képzeltem, hogy cinikus és megviselt lesz a családi háttere miatt). A gyakorlatiasság mellett ugyanakkor elég elveszett ahhoz, hogy ne találja a helyét ebben a bizarr iskolában, amely sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a közelharcra, erőszakra és a kétszínűségre, mint bármi másra. November hirtelen azon kapja magát, hogy késdobálásról, mérgekről és pszichológiai hadviselésről tanul, anélkül, hogy bármi fogalma lenne arról, mi is ez a hely valójában. Ebből a szempontból ő a tökéletes hős, akin keresztül megismerhetjük az iskola működését, hiszen neki is minél hamarabb meg kell ismernie erről a világról minél többet, még mielőtt az áldozatává válna. Mivel úgy érkezik a suliba, hogy óriási szakadék van közte és a többi diák között, a kialakuló kapcsolatok és barátságok sokkal különlegesebbnek hatnak, mint ahogy azt várnánk egy ehhez hasonló történettől. Ez főként az alapvető bizalmatlanságból fakad, amit a társadalmi különbségeik okoznak és abból, hogy erősen erőszakközpontúak a tanulmányaik. November leghűbb társa az éles eszű, ügyes és ravasz szobatársa, Layla, aki nem feltétlenül értékeli annyira a barátságokat, mint November, és ezáltal az olvasó is. Nagyon érdekes volt végigkövetni azt, ahogyan November kapcsolata lassan kibontakozik Laylával (ugyanígy Layla testvérével, Ashsel, aki akár titkokat is hordozhat), mindez az iskola árnyas hangulatában. Emellett nagyon tetszett még, ahogyan az iskola társadalmi struktúrái működtek. Kicsit spoileres lenne, ha részletesebben belemennék, de képzeljetek el egy roxfortbeli házrendszert, csak halálos mértékekig nyúló rivalizálással. Dobjunk hozzá egy kis régimódi vérbosszút, és megkapunk egy olyan szövevényes cselekményt, amibe szívesen merül bele az ember.

Míg Mather tökéletesen tudja megírni a történet alapját képző szálakat, a központi kérdés, miszerint ki akarja megölni Novembert, nem tudott behúzni annyira. November karakterét nagyon kedveltem és szerettem volna, ha biztonságban van, de az, hogy pontosan ki akarja megölni és miért pont őt, nem tudott annyira érdekelni. A gond nem az volt, hogy a végső megoldás csupasz vagy túl kiszámítható lett volna, jól ki lett dolgozva, és hihető és meglepő is volt, egyszerűen a történet krémje számomra nem ezen a szálon futott. A világépítését és a karakterfejlődéseket sokkal jobban élveztem, mint a csavart. Ha ez a sorozat folytatódik, remélem, a következő könyvekben, ahol már a világépítés, November szövetségei és a csoportosulások létrejöttek, jobban rabul fognak ejteni azok a kalandok, amelyekbe ő és osztálytársai keverednek majd.

Az Öld meg a Novembert-nek megvan minden lehetősége arra, hogy nagyszerű sorozat legyen Adriana Mathertől. Amíg várok a következő How to Hang A Witch könyvre, a November-sorozat következő könyvét is az „izgatottan várom” listámra helyezhetem.

Az Öld meg Novembert kiváló könyv, tele megtévesztéssel, cselszövéssel és még sok mással! Sokkal inkább élménynek hatott, mint olvasmánynak.

Mindentől távol, a semmi közepén áll egy iskola. Sűrű erdő és csapdák hada veszi körül. Nincs áram, nincs internet, büntetésként pedig a szemet szemért elv érvényesül. A kötelező órák közül fel lehet venni Késdobálást, Mérgeket, Megtévesztést vagy Történelmi elemzést. A diákok mindegyike a világ legjobb stratégáinak gyermekei, akik bérgyilkosnak, hadi tanácsadónak, kémnek vagy profi imposztornak tanulnak itt. Ebbe a világba csöppen bele November Adley, akinek gyorsan rá kell jönnie: kevés barátra lelhet ott, ahol az önmegvalósítást nem díjazzák, de a versengést szorgalmazzák. Egy nap egy diákot meggyilkolva találnak, és minden szempár Novemberre szegeződik, akinek hamar meg kell fejtenie, hogyan is illik bele az iskola bizarr stratégiajátékaiba, még mielőtt kikiáltanák bűnösnek – vagy mielőtt ő lenne a következő áldozat.

Átélted már azt, ahogy vak vezet világtalant? Pontosan ezt éreztem az Öld meg Novembert olvasása közben! Rengeteg dolog volt, amit maga November sem tudott, így az olvasó is ugyanazt az utat járhatta be. Mindent úgy tudtunk meg, ahogyan ő, és együtt fejtettük meg a titkokat, így az olvasási élmény különösen fantasztikus volt.

Szeretem a bentlakásos iskolákban játszódó történeteket, de ha az az iskola még egy titkos társaság által is rejtve van? Nem tudtam gyorsabban olvasni ezt a könyvet, de bár tudtam volna! Minden folyamatosan változott és fejlődött a történetben. A sorok között kellett olvasni, mindenki Novembert akarta.

Az Öld meg Novembert sokkal inkább élménynek hatott, mint olvasmánynak. Olyan volt, mintha ott lennék. Intenzíven láttam magam előtt mindent, amit olvastam. Egyformán voltam lenyűgözve és megrémülve. Elképesztő volt, hogy ezek a tinédzserek hogyan tudtak ennyi mindenre fényt deríteni, miközben én, a felnőtt, ott biztosan lefagytam volna.

November nagyon erős, mégis megbocsátó és tagadhatatlanul emberi karakter, akivel azonosulni lehetett, és úgy gondolom, okosabb lettem azzal, hogy elolvastam a történetét. Ez csak a kezdet Novembernek, és alig várom, hogy a teljes történetről lehulljon a lepel!