Mit fog tenni egy kíváncsi robot, amikor összetalálkozik egy segítségre szoruló lánnyal egy olyan jövőben, ahol úgy tűnik, az emberek kihaltak?
A jövőben a robotok kiirtották az embereket, és XR_935, egy 12 éves robot ezzel teljesen ki van békülve. Az emberek nélkül nincs háború, környezetszennyezés vagy akár bűnözés. A társadalom minden tagja hasznos. Minden gördülékenyen és hatékonyan működik. Egészen addig, amíg XR fel nem fedez valami hihetetlent: egy Emma nevű emberlányt. Emmának egy veszélyes küldetésre kell vállalkoznia XR-rel és két másik robottal, hogy megtaláljanak egy titokzatos helyet a térképen. De hogyan fognak életben maradni egy olyan világban, ahol a szabályokat soha nem szegik meg, és az embereknek nem szabadna létezniük? És mit fognak találni az útjuk végén?
Ismerd meg Lee Bacont és ezt a lenyűgöző történetet, amelyből film is készül Phil Lord és Chris Millet rendezésében! (Artemis, Lego Batman Movie)
Hogyan született Az utolsó ember?
Bevásárlás után hazafelé sétáltam, és közben Ezra Klein podcastját hallgattam, aki Yuval Hararival, a Sapiens írójával készített interjút, akinek nagyon szeretem a könyvét. Az interjú közben megkérdezte Hararit, hogy mit gondol, vajon 300 év múlva is az ember lesz-e a domináns faj a Földön. Harari habozás nélkül válaszolta: „Egyáltalán nem!” A jóslata szerint az emberek vagy elpusztítják a világot, vagy felülmúlja őket a saját teremtményük: a technológia.
Amikor ezt meghallottam, majdnem elejtettem a bevásárlószatyraimat. Megdöbbentett, amit mondott, de egyben inspirált is! A képzeletem azonnal elkezdte felépíteni azt az eljövendő világot, amelyben az emberiség már nem létezik. Egy világot, amelyet a robotok uralnak.
Elhatároztam, ott a járda szélén, hogy meg KELL írnom ezt a történetet. Még aznap elkezdtem írni Az utolsó embert.
Milyen kutatást végeztél, miközben Az utolsó embert írtad?
Az egyik kihívás a robotika és a Mesterséges Intelligencia kutatásában a technológia gyors fejlődése. Még azok a könyvek is idejétmúltak, amelyeket az elmúlt években adtak ki. De még így is sikerült néhány olyat találnom, amely rendkívül hasznosnak bizonyult Az utolsó ember kutatásához. Az egyik Yuval Harari Sapiens című könyvének folytatása volt, a Homo Deus, ami Az utolsó ember egyik mottóját adta: „Az organizmusok algoritmusok.” Olyan állítás ez, amely egyszerre egyszerű és mély. Akármikor aggódtam, hogy elveszítem az utamat a könyv írása közben, mindig visszatértem ehhez az idézethez. Az organizmusok algoritmusok. Egyszerű, mély, és a lényege pontosan megegyezett azzal, amit a regényben el szerettem volna mondani, vagyis egy olyan történetet, amelyben két nagyon különböző világ talál egymásra.
A kutatás ideje alatt sok technológiával foglalkozó podcastot hallgattam, beszélgettem az iparágban dolgozó barátaimmal, és robotos videókat néztem, különösképpen a Boston Dynamics YouTube csatornáján.
Mi volt az írói napirended, amikor Az utolsó embert írtad?
Korán kelő vagyok. Akkor vagyok a legjobb formában, ha a rutin részeként szuperkorán felkelek (néha akár hajnal 3-kor), készítek magamnak egy zöld teát, és leülök az íróasztalomhoz írni. Imádom, amikor azt érzem, hogy egyedül én vagyok ébren az egész világon, mintha az idő nem is létezne. Rendszerint négy-öt órát írok, kortyolgatom a zöld teámat, és pötyögök a billentyűzetemen. Általában 9-10 óra felé végzek. Mire a többi ember épphogy csak elkezdi a napját, én nagyjából be is fejezem!
Néha délután újra leülök a billentyűzethez – olyan 4:30 körül. Ha az idő szép, akkor kiülök a laptopommal a hátsó teraszra, és próbálok írni még egy kicsit.
Mennyi időbe telt, mire elkészült Az utolsó ember első vázlata?
Körülbelül 6 hónapig tartott.
Tudtad, hogyan fog végződni Az utolsó ember, vagy a történet írása közben találtad ki?
Azon a bizonyos első napon, amikor a podcast hallgatása közben megszületett az ötlet, fogalmam sem volt, hogy fog végződni Az utolsó ember. Csak a főbb vonalak voltak meg a fejemben. Egy történet egy robot elbeszélésében, aki véletlenül felfedez egy embert, annak ellenére, hogy azok állítólag kihaltak. Csak később volt, a könyv írása közben, hogy fokozatosan kiderítettem a végét.
Melyik fejezetet volt a legnehezebb megírni, és miért?
Az utolsó embernek több mint 100 fejezete van, a legtöbb nem hosszabb 2-3 oldalnál, szóval nem tudnám meghatározni, hogy melyik fejezet megírása okozott nehézséget. Ha viszont általánosságban gondolok a könyvre, akkor azt tudom mondani, hogy a közepe volt a legnehezebb, ami egyébként minden könyvre igaz, amit írok. Az első 50 oldalt általában (remélhetőleg!) viszi az új ötlet lendülete, a világépítés és a karakterek felfedezése. És ha eljutok a regény utolsó 50 oldalához (ami nem történik meg minden esetben, mivel számos könyvet félúton abbahagyok), akkor már látom a fényt az alagút végén, ami a motivációm egyik forrása. De a közepe… az az a hely, ahol a dolgok trükkössé válnak. Ott keményen dolgozni kell a történeten, előre kell mozdítani a cselekményt, meg kell őrizni a történet sebességét, miközben a cselekmény fontos fordulópontjait is érinteni kell. Ha valahol elvesztem a lendületet, akkor az általában a könyv közepén történik meg. Szerencsére Az utolsó emberrel sikerült megőriznem azt egészen a végéig.
Hogyan őrzöd meg a kreativitás áramlását napról napra?
A könyvírás egy maraton, nem egy sprint. Ne gondolj az egész regényre, csak arra a részletre, amin aznap dolgozol. Lépésről lépésre, egyik lábad a másik után. Ha jó a rutinom, akkor korán kelek, dolgozok 4-5 órát és stabilan haladok. Nem minden tiszta arany, amit írok, de ezért szoktuk átdolgozni a vázlatokat!
Melyik képzelt karakterrel (a tieiden kívül) szeretnél leülni beszélgetni egy kicsit?
Nick Carraway-jel a A nagy Gatsbyből. Ő olyan figurának tűnik, akivel szívesen összefutnál egy partin. Ékesszóló előadó egy jó történettel, de szintén kiváló hallgató, és lefogadnám, hogy jó koktélokat készít.
Gratulálunk a hírhez, hogy Mr. Phil Lord és Chris Miller készítenek filmet a regényedből! Melyik jelenetet szeretnéd a leginkább látni a vásznon?
Lord és Miller a kedvenc vígjátékokat készítő filmrendezőim. Annyira izgalmas velük dolgozni! Alig várom, hogy lássam, milyen ötletekkel állnak elő a filmadaptáció kapcsán. Az összes bohókás, briliáns ötletük hozzá fog adni a történethez. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fogják megjeleníteni, amikor a két főszereplő, XR_935 és Emma először találkoznak.
Szintén gratulálunk, hogy Mr. Henry Gayden, a DC szuper filmje, a Shazam! írója fogja elkészíteni a forgatókönyvet. Gondoltál arra, hogy valaha forgatókönyvet írj
Teljes mértékben! Igazából már bele is kóstoltam a műfajba! Jelenleg az Audible-lel egy audio történeten dolgozom, amelynek címe Interjú a robottal. Színészek fogják a karakterek párbeszédeit előadni. Az egész történetet forgatókönyvként írtam meg. Nagyszerű volt olyan formában írni, amely egyszerre volt ismerős (történetírás) és új (forgatókönyvírás). Amikor az első vázlatot írtam, úgy képzeltem el, mintha egy TV-show egész évadját írnám. Minden fejezet egy másik epizód volt. És mint a TV-ben, szerettem volna, ha minden különálló fejezet/epizód egyedi történetnek érződne, aminek van eleje, közepe és olyan vége, ami a hallgató figyelmét fenntartja. De persze minden résznek a nagyobb történetet kellett szolgálnia.
Nagyon élveztem Az interjú a robottal írását, és remélem, hogy a jövőben lesz lehetőségem még forgatókönyveket írni!
Mi a kedvenc könyved felnőttként, és mi volt gyerekként?
Felnőttként a kedvencem A nagy Gatsby. Pár évente újra szoktam olvasni, és mindig találok benne valami új dolgot, ami tetszik. Talán ezért is választottam Nick Carraway-t mint azt a képzeletbeli karaktert, akivel egyszer szeretnék találkozni.
Gyerekként a kedvencem Roald Dahltól a James and the Giant Peach volt. Vicces volt, sötét és fura. Amikor annak idején felfedeztem a könyvet az általános iskolában, felnyitotta a szemem arra, hogy mi rejtőzhet a könyvekben. Bármi a világon!
Régebben a németországi Münchenben éltél. Milyen ételt ajánlanál azoknak, akik odalátogatnak?
Nos, mindenképpen valami hagyományos német ételt! A sauerbratent (ecetes sült hús) javaslom knödellel (krumpligombócok) és vörös káposztával. A feleségem német, így évente egyszer-kétszer visszalátogatunk, és mindig eszem német ételeket, amikor ott vagyok.
Mi az, amit bárcsak tudtál volna az írói karriered elején, amikor abban reménykedtél, hogy kiadják a munkád?
Ha visszamehetnék az időben, hogy egy írói tanácsot adjak magamnak, az lenne, hogy „Ne bonyolítsd túl!” Ez kihívás lehet a korai időszakban. Sok ambiciózus, fiatal író hajlamos túlírni. Én is ezt tettem. Szerettem volna bizonyítani, megmutatva mindent, amit szavakkal képes vagyok alkotni. Ami hosszú, hömpölygő mondatokat, élénk metaforákat, költői fordulatokat jelentett. Akkoriban azt gondoltam, hogy az olvasóimat lenyűgözöm a vibráló nyelvezetemmel. Most már tudom, hogy mennyire túlírtak voltak a korai munkáim. Manapság már tudom, hogy a kevesebb több.
Mi volt az utolsó történet, amit olvastál?
Épp most fejeztem be Az Aranypinty című regényt Donna Tartt-tól. Már másodszorra olvastam el, és azt hiszem, még jobban élveztem, mint az első alkalommal! Remélem, hogy hamarosan újabb regénye jelenik meg, de azért nem állok addig fél lábon, mert évtizedenként szokott új könyvvel jelentkezni. De minden esetben megéri a várakozást!
Utolsó kérdés: Ha rájönnél, hogy te vagy az utolsó ember a Földön, mi lenne az első dolog, amit tennél?
Elbújnék.