Szia Jamie, köszönjük, hogy vállaltad az interjút! Először is, gratulálok a Gyönyörű sorscsapás és a Maddox-testvérek-sorozat hatalmas sikeréhez! Hogyan kezdtél el érdeklődni az írás iránt, és mikor döntötted el, hogy ez lesz a karriered?

Köszönöm! Mindig is írtam valamilyen formában. Gyermekkoromban naplókba írtam, és képregényeket is rajzoltam. A középiskolában inkább színdarabszerű, csak párbeszédekre épülő történeteket írtam, a húszas éveim közepén pedig blogot kezdtem vezetni. Amikor harmincéves lettem, egy barátom arra biztatott, hogy írjak egy egész regényt. Csak akkor döntöttem el, hogy ez lesz a karrierem, amikor a New York Times listájára felkerültem és összejött az első könyvszerződésem, majd felmondtam a kórházban betöltött röntgenasszisztensi állásom, hogy teljes munkaidőben írhassak.

Egy farmon élsz Oklahomában, ami nagyon jól hangzik! Hány állatotok van, és mennyi napi teendőtök van a farmon? Ez a környezet inspirálja az írásaidat?

A múlt héten egy oklahomai farmon éltem. Ezen a héten pedig a coloradói Steamboat Springben. Most költöztünk, és az egész család nagyon izgatott. Steamboat lélegzetelállítóan gyönyörű. Minden alkalommal, amikor kinézek, megrázom a fejem, mert úgy érzem, mintha egy képeslapban élnénk. Még mindig megvannak a lovaink, kutyáink és egy macskánk, a gyerekek és a férjem gondoskodnak róluk. A legtöbb ihletet az írásaimhoz az utazások adják. A Gyönyörű áldozat helyszínét például egy két évvel ezelőtti utazás ihlette a Colorado Springs-i RomConba.

Három gyermeked is van! Az anyaságod hatással van arra, ahogyan a karaktereidet és a saját anyjukkal való kapcsolatukat megírod?

Az anyaságom mindenre hatással van, amit teszek, és minden döntésemre. Joggal feltételezhetem, hogy a gyermekeim az írásomra is hatással vannak. A Sins of the Innocent (Az ártatlanok bűnei) című novellám főszereplőjének a keresztneve megegyezik a legidősebb lányoméval. Soha nem állt szándékomban történetet írni róla, de a rajongók nagyon szerettek volna többet hallani ezekről a karakterekről. A Red Hill és az Among monsters (Szörnyek között) című regény Scarlet nevű karakterének lányait a lányaim ihlették.

Nagyon sikeresen adtad ki a Gyönyörű sorscsapás című könyvedet. Ajánlanád ezt a pályakezdő szerzőknek, mint a karrierjük beindításának módját?

Abszolút. Mind az önkiadást, mind a hagyományos kiadást ajánlom, de az önkiadás nagyszerű módja annak, hogy valaki bejusson az ajtón. Csak győződjön meg róla, hogy a regénye professzionális és teljesen kész. Annyira nagy a verseny, hogy a tökéletességnél kevesebb már nem lesz elég.

Néhány könyvedet nagyon gyorsan írtad, a Veszedelmes sorscsapás címűt például mindössze 7 hét alatt fejezted be. Hogyan tartod meg a lendületet és hogyan győzöd le az írói blokkot?

Minden nap írok, akár motiváltnak érzem magam, akár nem. Ha ezerszavas szemetet írok, akkor törlöm, és folytatom, de írok. Ha megvárnám, amíg ihletet kapok, a könyveim sosem készülnének el.

Honnan jött a Gyönyörű sorscsapás és a The Maddox testvérek ötlete? Volt már kidolgozva ötlet, mielőtt elkezdted írni, vagy improvizáltál?

A Gyönyörű sorscsapást csak szórakozásból írtam, és erősen inspirálták a saját főiskolai tapasztalataim. Az emlékeimből és egy korábbi fellángolásomból merítettem, a többit pedig menet közben találtam ki. Ugyanezt a képletet követtem a Maddox testvérek-sorozatnál is. Általában nem vázolom fel a projektjeimet.

A karaktereid mind egyedi és hihető személyiségek, és arra csábítják az olvasót, hogy többet tudjon meg róluk. Milyen folyamatot követsz végig, amikor megalkotsz egy karaktert, és egyre mélyebbre és mélyebbre hatolsz a karakter pszichéjébe?

Mindig is lenyűgöztek az emberek. Érdekelnek a motivációk, a döntésekhez vezető körülmények és a viselkedésmódok. Azt mondták, hogy különösen empatikus és érzékeny vagyok mások iránt. Azt hiszem, ezek a dolgok segítenek abban, hogy reális karaktereket alkossak, akikkel az olvasók azonosulni tudnak.

A rajongók imádják a realisztikus párbeszédeket, az írást és a hangot, amit a karaktereknek adsz. Milyen mértékben inspirálják a regényeidben szereplő jeleneteket valós élettapasztalatok?

Többet, mint amennyit valaha is bevallanék! A párbeszéd fontos számomra olvasóként, filmnézőként és emberként is. A kommunikáció, különösen egy kötetlen légkörben, lehet kusza és kötetlen. Nem mindenki azt mondja, amit gondol. Az emberek viccelődnek. Szeretem mindezt belevenni az írásaimba.

Forrás: https://iflist.wordpress.com/2015/06/29/if-list-exclusive-interview-with-beautiful-disaster-author-jamie-mcguire/