Hayley Chewins is the author of THE TURNAWAY GIRLS, which was chosen by Kirkus as Hayley Chewins, az Aranyfakasztók szerzője, amelyet a Kirkus választott 2018 legjobb könyvei közé, az ALA pedig a legjobb fiatal olvasóknak szóló feminista könyvek közé.

Alessandra De Zubeldia: Az Aranyfakasztókban létrehozott világ egy egészen másik valóságba transzportált, egy mágikus, csodálatos és sötétséggel teli helyre. Milyen kreatív inspirációs forrásokból építetted fel ezt a fantasztikus világot, amelyben a zene aranyat hoz létre és madarakat keltenek életre kövekből?

Hayley Chewins: Sok olyan művész zenéit hallgattam, mint Agnes Obel és Susanne Sundfør zenét hallgattam a vázlat és korrektúra készítése közben. Blightsend városának klímáját pedig egy a semmi közepén található olyan hely inspirálta, a dél-afrikai Western Capeben, amelyet minden évben meglátogatok a családommal. De a világépítés és a mágia oly sok eleme magából a nyelvből fakadt. Már kigondoltam magát az ’aranyfakasztó lány’ kifejezést, mielőtt tudtam volna, hogy mit is jelent valójában. Ugyanez igaz a ’nyelvgyümölcs’ és ’klastromszárny’ szavakra is. Imádom a nyelvet és tényleg úgy hiszem, az egy élő dolog. Nem gondolom, hogy egy világ felépítése lenne az első lépés és a nyelvezetet csak később építjük rá. Inkább a táj és a mágia maga jön létre magából a nyelvből. Természetesen, számos könyv inspirált, többnyire tudattalanul. A Szolgálólány meséje Margaret Atwoodtól az egyik ilyen. Jane Eyre egy másik. És a The Fol Keeper Franny Billingsleytől, valamint a Szárnyak titka David Almondtól.

AD: Delpherinának, a főszereplőnek, erős, érett hangja és látásmódja van. Gondolkoztál rajta, hogy az Aranyfakasztók YA regény legyen? Mi vonzott a Middle Grade műfajához?

HC: Soha nem gondolkoztam el rajta, hogy az aranyfakasztók YA regény is lehetne. A fejemben mindig is csak Middle Grade könyvként szerepelt. Ahogy rájöttem, hogy fiatal olvasóközönségnek szeretnék írni, egyből a Middle Grade esett a választásom. Teljesen elvarázsoltak a kategóriában szereplő más könyvek – mint például  Szárnyak titka David Almondtól, Sophie ​és a tetőjárók Katherine Rundelltől és a Coraline Neil Gaimantől és mélyen kapcsolódom ahhoz a lányhoz, aki 10,11 és 12 éves koromban voltam. Annyira magával ragadó kor, azt hiszem azért, mert nagyon is tudatában vagy a világnak magad körül, a sötét dolgoknak odakint, de még nem vagy megcsömörlött. Még van benned remény. Jelenleg éppen egy YA regény vázlatán dolgozom és felnőtteknek is szeretnék írni, de mindig, mindig vissza fogok térni a Middle Gradehez. Az az a hely, ahol a szívem lakik.

AD: Az írásod az Aranyfakasztóban csodálatosan lírai. Kínosan sok sort emeltem ki a könyvben. Amikor írsz, természetesen fókuszálsz a nyelvezetre mondat szinten vagy inkább a szöveg struktúrájára és a cselekményre figyelsz? Más szavakkal, milyen az írási folyamatod?

HC: Köszönöm szépen! Annyira jó hallani! Mindig gondolok a nyelvezetre, még az első vázlatoknál is. Nem kell, hogy elegáns legyen az elején, de ritmusosnak, stílusosnak és energiával teltnek kell lennie. Ahogy hallom az elbeszélő hangot a fejemben, úgy érzem el tudok indulni. Imádom a Save the Catet Blake Snydertől és általában készítek egy durva beat sheetet (olyan vázlat, amely összefoglalja a történet főbb pontjait-szerk.), mielőtt elkezdem felvázolni a történetet. De, elkerülhetetlenül, valami történni fog az oldalakon – a nyelvezetben – ami megváltoztatja a cselekményt. Amikor ez történik, hagyom kibontakozni és folytatom az írást. Aztán visszamegyek és készítek még több vázlatot, ha elakadok. Előre-hátra lépkedek addig, amíg nem lesz egy olvasható vázlatom. Szóval a nyelvezet mindig a része, de igyekszem a cselekményt is észben tartani. A történet szerkezete annyira művészi.

AD: Minden nap írsz? Van írási ütemterved?

HC: Igen, van. Úgy találom, hogy ez működik a legjobban, mivel a történetben tart. Ugyan igyekszem a hétvégéket kivenni, különben kimerültnek és üresnek érzem magam. A szabadnapjaimon szeretek olvasni és filmeket és TV-t nézni. Állandóan határidőket állítok fel magamnak és onnan visszafele állapítom meg, hogy mennyi időre van szükségem a vázlathoz és a javításhoz. Eddig, nm hiszem, hogy egy határidőt is elmulasztottam volna, még azokat sem, amiket magamnak állítottam fel. Nagyon komolyan veszem őket. Ez egy jó módja, hogy tegyük a feladatokat elvégzetté.

AD: A nők elhallgattatása, különösen a fiatal lányoké és a felszólalás fontossága uralkodó témák az aranyfakasztóban. Te is hasonló gondokkal küzdöttél Delherine korában? Mi befolyásolt, hogy ezekről a témákról írj fiatal olvasóközönségnek?

HC: Feltétlenül. Azt hiszem, a világon minden 12 éves lány találta már magát olyan helyzetben, ahol úgy érezte, hogy elhallgattatják vagy mintha a teste nem tartozna magához. Amikor 11 körül voltam, volt egy énektanárom, aki mindig megfogdosta a lábamat, amikor zongoráztam. Néha a fenekemet is megsimogatta és egyszer megpróbált benézni a pólóm alá. Élesen emlékszem, hogy milyen tehetetlennek éreztem magam. És ezek a dolgok gyakran előfordultak a korombeli fiúkkal is. Emlékszem az érzésre, hogy szólni akartam róla, azt akartam mondani, hogy ’Nem’ vagy ’Menjen innen’, de képtelen voltam rá. Azt gondolom fontos beszélni róla, hogyan hallgattatják el a lányokat már fiatal korban – nemcsak a tinédzsereket. Mert ez nem csak hirtelen kezdődik el, amikor 15 éves vagy, ez már a kezdetektől ott van. Beszélnünk kell róla a lányoknak és a fiúknak is, már a kezdetektől.

AD: Milyen színhely vagy karakter írásával küszködtél? Hogy jutottál túl rajta?

HC:  Időbe telt, mire megtaláltam a megfelelő befejezést és az események végső sorrendjét újra és újra átírtam, hogy jó legyen. Ha az én szám íze szerint lehetne, akkor a szereplőim csinos kis szobákban üldögélnének és naphosszat érdekes beszélgetéseket folytatnának. A cselekvések megírása nagyon nehéz a számomra. Szerencsére, van egy briliáns szerkesztőm, Miriam Newman, aki átsegít az egészen!

AD: Ha lenne egy könyves szerződésed egy előzmény könyvre bármelyik karakterhez az Aranyfakasztóból, melyik karaktert választanád és miért?

HC: Oh, ez annyira elbűvölő kérdés! Valószínűleg a Királynőgyermek lenne az. Nagyon szeretnék arról írni, hogy milyen volt számára Sowwowhallban felnőni Mr. Crowwithel.

AD: Eddig, mi volt a kedvenc részed a kiadott íróvá válásban?

HC: Nagyon sok minden! Nemrég a következő üzenetet kaptam egy olvasótól: „Belefulladok a szavak hiányába. Ez a könyv megmentett engem.” Ez nagyon megérintett. És mostanában, az Aranyfakasztók kiadásra került Dél-Afrikában is, ahol élek, és volt egy könyvbemutatónk. Annyira jó volt, ahogy körbevett a család és a barátok, beszélgettünk a könyvről és megoszthattam másokkal. Először látni egy könyvesboltban szintén hihetetlenül szürreális volt!

AD: Mit olvashatunk tőled legközelebb?

HC: A következő könyvem, a The Sisters of Straygarden Place lesz, egy Middle Grade fantasy regény 3 nővérről, akiket álmatlansággal átkoztak meg és magukra hagytak egy mágikus kúria gondjaira bízva őket. Amikor az egyikük súlyosan megbetegszik, ki kell deríteniük az otthonuk eredetét és a szüleik eltűnésének okát mielőtt a testvérük végleg elveszne. Remélem az olvasóim épp annyira fogják szeretni, mint én.

Forrás: https://www.pinereadsreview.com/blog/interview-with-hayley-chewins/