Peter mindig is szeretett mesélni. New Jerseyben nőtt fel, és a képzeletének szeszélyes figuráit és történeteit rajzolva mesélte el. Tinédzserként beleszeretett az írásba, és elkezdett szavakkal mesélni. Miközben az Art Center College of Design illusztráció szakán tanult, a szavak és képek iránti szeretete arra késztette, hogy több gyermekkönyvekről szóló kurzust is elvégezzen, és hamarosan rájött, hogy megtalálta a hivatását.

Az Art Center elvégzése után New Yorkba költözött, hogy közelebb legyen a kiadók világához. Éppen animációs tévéműsorokon dolgozott, amikor szerződést kapott első képeskönyve, a Flight of the Dodo megírására és illusztrálására. Ezután gyorsan elkészült a második és harmadik könyvével is, és el is kezdődött a karrierje.

Azóta számos gyermekkönyvet írt és illusztrált, és kitüntetéseket kapott, többek között Caldecott-díjat, Horn Book-díjat, két E.B. White-díjat, két E.B. White-kitüntetést, az Év illusztrátora Children’s Choice Awardot, két Irma Black-díjat, Golden Kite-díjat, a New York Times Best Illustrated Book Awardot és több New York Times-bestsellert.

Jelenleg Maine államban él feleségével, Susannal és kutyájukkal, Pammel.

A történetünk az óceánon kezdődik, széllel, esővel, égzengéssel, villámlással és a hullámok morajával. Hurrikán tombolta-bömbölte végig az éjszakát. És a káosz kellős közepén egy teherhajó süllyedt
le
le
le
egyenesen az óceán mélyére.
A hajó több száz ládát hagyott hátra lebegve a víz felszínén. De ahogy a hurrikán tovább dobálta, forgatta, csapkodta őket, a ládák elkezdtek maguk is a mélybe süllyedni. A hullámok egyiket nyelték el a másik után, egészen addig, amíg már csak öt láda maradt.
Reggelre a hurrikán elvonult. Nem maradtak felhők az égen, sem hajók, sem szárazföld nem volt a láthatáron. Csupán a nyugodt víz és a tiszta ég, és az öt láda, mely lustán lengedezett az óceán hullámain. Napok teltek el. Aztán egy zöld paca tűnt fel a horizonton. A ládák tovább sodródtak felé, és a lágy zöld formák lassan felvillantották a vad, sziklás sziget éles körvonalait.
Az első láda egy morajló, hatalmas hullám kíséretében ért partot, de olyan erősen ütközött neki a szikláknak, hogy az egész szétroppant.
És most, kedves Olvasó, megosztom veled azt, amit eddig nem említettem, hogy bizony minden egyes láda belsejében egy vadonatúj robot kuporodott össze. A teherhajó százával szállította ezeket, mielőtt még elsüllyesztette volna a vihar. Mostanra viszont már csak öt robot maradt. Sőt, valójában csupán négy, merthogy az első láda nekicsapódott a szikláknak, így az abban megbúvó robot darabokra tört.
Ugyanez történt a második ládával. Nekiütközött a szikláknak, és mindenfelé robotdarabok szálltak. Aztán a következővel is. És a következővel. Robotlábak és testek szóródtak szét a parton. Az egyik robot feje beletoccsant egy tengervízzel teli tócsába. A másik robot lába belemerült a hullámokba.

Aztán sorra került az utolsó láda. Ugyanazt az utat járta be, mint az előtte lévők, de ahelyett, hogy a szikláknak ütközött volna, ezt megállította az első négy láda maradványa. Hamarosan még nagyobb hullámok támadtak, és kiemelték a vízből. A levegőbe repült, és csillogva megpördült, majd egy magas szikladarabnak csapódott.
A láda ugyan felhasadt, meggyötrődött, de a robot odabent biztonságban maradt.