Hogyan próbálja megőrizni az optimizmusát ebben a nehéz helyzetben?

Legelőször is megpróbálok közel lenni az olvasóimhoz szerte a világon az Instagram segítségével (#lucadifulvio_), ugyanis ők azok, akik megadják nekem azt az optimizmust, amire szükségem van. Az olvasók világában (elsősorban én is olvasó vagyok, és csak másodsorban író) jelenleg még jobban árad a szeretet és a szolidaritás, ami igazán megható, és így azt érezhetjük, hogy mind egy óriási, zsúfolt virtuális világban élünk. Mind együtt. Mind egyesülve.

Mivel tölti a napjait? Az a típus, aki napirendet állít fel és be is tartja, vagy csak a következő impulzust követi?

Én improvizáló típus vagyok. Nem tudom, hogy ez amiatt van-e, hogy olasz vagyok, de mindig követem a szívemet, bármit is mond, pillanatról pillanatra. Azt gondolom, hogy ha te is ezt teszed, akkor kapcsolatban maradsz önmagaddal, a legmélyebben megbúvó részeddel. És még soha nem volt ilyen fontos, mint ebben a pillanatban, hogy megpróbáljunk nem elveszni. Küzdenünk el, hogy ne veszítsük el a leggyönyörűbb részünket: az emberségünket.

Milyen technikát alkalmaz arra, hogy megőrizze a pozitív légkört és feltöltődjön? Jóga, meditálás, olvasás?

Olyan ember vagyok, aki szereti a kétkezi tevékenységet. Építettem egy bútort a feleségem műhelyébe abból a fahulladékból, amit otthon találtam. Sokat játszom a kutyáimmal (bár most sajnos nem tudom elvinni őket a parkba, az erőbe vagy a hegyekbe, ahogy szeretném). Minden nap rájövök, hogy mennyire szeretem a feleségem, mert annak ellenére, hogy be vagyunk zárva a házba, képesek vagyunk meglepni egymást. És mivel szeretek főzni, esténként vacsorát készítek, romantikusan megterítem az asztalt, és játékból úgy teszünk, mintha minden nap más étteremben lennénk.

Ön is bevásárolt könyvekből, hogy legyen mit olvasnia? Ha igen, inkább papíralapú vagy e-könyveket választott?

A házam telis-tele van olyan könyvekkel, amiket még nem olvastam, és olyanokkal, amiket szeretnék újraolvasni, különösen a klasszikusokat. Arra jöttem rá, hogy a nagy írók, még akkor is, ha évszázadokkal ezelőtt éltek, végül mind a jelenről beszélnek. Újraolvasom Victor Hugo Nyomorultak című regényét. Igazán különleges a lecke, amit ad nekünk: fontos, hogy közel légy azokhoz, akiknek a legnehezebb.

Aztán Duma Monte Cristo grófját is éppen újra a kezembe vettem, és van benne egy passzus, ami nagyon megérintett, és szintén a jelenünkre utal: „Az élet olyan, akár egy vihar. Egyszer rád ragyog a nap, másszor a sziklákhoz csapódsz. Attól lesz férfi valaki, hogy mit tesz, ha rátör a vihar.” És ott van a Pestis Camustól, aminek a végén a szerző azt mondja, hogy a csapások során kiderül, hogy az emberben sokkal több csodálni való dolog van, mint megvetésre méltó.

El tud-e most vonulni írni, vagy most inkább felfüggeszti az írást addig, amíg a dolgok visszatérnek a régi kerékvágásba?

Mindig otthon írok, a dolgozószobámban. Az odúmban. Ez számomra egy mágikus szoba, mondhatni egy ajtó a párhuzamos világokba.

Min dolgozik éppen?

Tulajdonképpen most nem írok semmit. Éppen befejeztem az új regényem, és megszerkesztettem a német kiadást a  Bastei Lübbe kiadónak, amire otthonomként tekintek. Emellett már elkezdtem felvázolni a forgatókönyvét a TV-sorozatnak, ami az Álmok bandáján alapul. Nagyon érdekes, izgalmas és jó móka.

Hatással van-e a jelenlegi helyzet az éppen most íródó könyvre?

Ahogy említettem, a regényt már befejeztem, de egy gyermekkönyv írásán elkezdtem gondolkozni.

Ki a kedvenc karaktere, és vajon hogyan kezelné ő ezt a helyzetet? Mihez kezdene?

Ha az én könyvemben felbukkanó szereplőkről beszélünk, azt mondanám, hogy mindenki jól viselné ezt a szörnyű időszakot, mivel nagy álmodozók, készek harcolni, hogy valóra váltsák az álmaikat, és tudják, hogyan kell gondoskodni a leggyengébb és legmeggyötörtebb emberekről – azt gondolom, erre nagy szükségünk van. Soha nem voltam még ilyen büszke az olasz emberekre, mivel erővel, elkötelezettséggel, szolidaritással és szeretettel reagálunk a helyzetre. Be kell valljam, hogy nem tudtam volna jobb karaktereket írni az olasz embereknél.

Ha egy olyan kívánsága lenne, amit egy magasabb hatalom teljesíteni tudna, akkor mi lenne az?

Azt válaszolnám, hogy azt kívánom, bárcsak ez a vírus ne létezne, és ez csak egy olyan rémálom lenne, amiből hamar felébredünk. De sajnos nagyon is valóságos, így a legnagyobb vágyam az, hogy egyesüljünk, mindnyájan emlékeztessük magunkat, hogy testvérek vagyunk, és ha mind együtt harcolunk, akkor kevésbé lesz nehéz. És hogy jót tenni… jó dolog.

Van üzenete a magyar olvasóinak?

Igen, van. És minden üzenet tele van szeretettel. Engedjék meg, hogy  szóljak pár szót. Olvassatok tovább, magyar testvéreim! Tudjátok, hogy miért? Mert a könyvek segítségével akkor is utazhattok, ha odabent vagytok. A könyvek segítségével olyan életek tucatjait élhetitek le, amiket  most másképp nem tehettek meg. És mindenkinek azt javaslom, hogy maradjon otthon. Ez fontos. És ha tudjátok, hogy mind ezt tesszük, akkor kevésbé fogjátok egyedül érezni magtokat. Mert ebben a harcban együtt vagyunk (és nem egyedül).