Hogyan próbálod megőrizni az optimizmusod ebben a nehéz helyzetben?
Jó kérdés. Váltakoznak a jó és a rossz napok (mint mindenki másnak is). Utóbbiak könnyen összefüggésbe hozhatóak azzal, hogy mennyi hírt olvasok és nézek. Ha éppen nem hallgatom meg őket egy nap, akkor mindig annyival jobban érzem magam! Listákat szoktam írni az életemben lévő jó dolgokról – van, hogy jó hosszú ez a lista, de olyan is, hogy rövidebb. Próbálok a valós, konkrét dolgokra koncentrálni – arra, hogy milyen érzés a toll a kezemben, amikor írok, a fű illatára, a madarak dalolására, a szellőre, ami az arcomat simogatja, a nap melegségére, a kutyám bundájának puhaságára, a gyapjú érzetére az ujjaimon, amikor kötök. Amikor tényleg a testemben vagyok, és használom minden érzékszervemet, sokkal közelebb érzem magam a világhoz, és még inkább a részese is vagyok így.
Mivel töltöd a napjaidat? Az a típus vagy, aki napirendet állít fel és be is tartja, vagy csak a következő impulzust követed?
Most csak úszom az árral. Vannak nagyon produktív napjaim, de néhányszor csak ülök a kertben, nézem a fákat és hallgatom a madarak dalolását. Sokat tanulok az udvaron élő madarakról, a mintázataikról és viselkedésükről. Olyanokká váltak, mint egy rejtvény, amit próbálok megfejteni.
A napjaim azzal telnek, hogy felfedezéseket vezénylek a weboldalamon (http://www.explorationoftheday.com), kertészkedek, olvasok, írok, főzök, élelmiszert szerzek be a helyi farmokról, próbálok kovászt készíteni, joghurtot csinálok, rajzolok, könyveket kötök be, kötök, horgolok, varrok, szobabiciklizem és játszom a gyerekeimmel.
Milyen technikát alkalmazol arra, hogy megőrizd a pozitív légkört, és feltöltődj? Jóga, meditálás, olvasás?
A családom és én a karate egy hagyományos formáját gyakoroljuk, amit Shorin-ryunak hívnak. Emellett meditálok is, és sokat olvasok.
Te is bevásároltál könyvekből, hogy legyen mit olvasnod? Ha igen, inkább papíralapú vagy e-könyveket választottál?
Nem olvasok e-könyveket, mert nem jönnek be nekem. Éreznem kell a kezemmel a papírt, és szükségem van a tinta illatára is a lapokon. Kezdetben rendeltem egy nagy adag könyvet, egyet a gombagyűjtésről, Litt Woon Longtól a The Way Through the Woodsot, a The Tartine Bread Bookot (Chad Robertson könyve), David Whyte-tól az Essentialst, Valeria Luisellitól a Lost Children Archive-ot, Stephen Batchelortól a The Art of Solitude-ot, Nial Williamstől a This Is Happinesst, Byung-Chul Hantól a Saving Beautyt, Ben Hewittől a Home Grownt, és egy gyönyörű gyermekkönyvet Andre D’Aquinotól, melynek címe A Life Made by Hand; The Story of Ruth Asawa.
El tudsz-e most vonulni írni, vagy most inkább felfüggeszted az írást addig, amíg a dolgok visszatérnek a régi kerékvágásba?
Érdekes módon eddig is úgy írtam, hogy közben folyt körülöttem a családi élet. Ülök a naplómmal a káosz és zaj forgatagában, és ez remekül működik. Most pedig valahogy még megnyugtatónak is érzem ezt.
Min dolgozol éppen?
Most fejeztem be egy új gyerekkönyvet Wreck this Picture Book címmel, ami a következő ősszel fog kijönni az USA-ban. Szintén dolgozok egy másik könyvön arról, hogyan legyél autodidakta (saját magad tanára). Az utóbbi időben megszállottja lettem az oktatásnak és annak, hogy hogyan tanulnak az emberek. Rájöttem, hogy a legjobb tanulási élményeim nagy része olyan dolgokkal kapcsolatos volt, amiket magamnak tanítottam meg. Mi lenne, ha meg tudnád tervezni a neked való legjobb tantervet? Hogyan nézne ki? Nem ez az élet maga, amikor lehetőségünk van megtervezni a saját tantervünket? Mit akarsz belerakni? Bármit megtanulhatok a világon. Ez annyira végtelenül izgalmas, ha belegondolsz. Annyi dolog van, amire vágytam, hogy megtanulhassam, és amit nem tudtam elsajátítani az iskolában. Most azt az utat választhatom, amelyik a legérdekesebb számomra.
Hatással van-e a jelenlegi helyzet az éppen most íródó könyvre?
Mindenképpen. Időt adott nekem, hogy átgondoljam, mi tesz engem teljessé emberként, mik a szükségleteim és hogyan tudnék önellátóvá válni az élet szinte minden területén. Rájöttem, hogy nem feltétlenül kell a nagyobb rendszerek által felépített utat és szabályokat követnem, legyen szó az oktatásról, élelmiszerekről vagy fogyasztói megszokásokról, stb.
Ki a kedvenc karaktered, és vajon hogyan kezelné ő ezt a helyzetet? Mihez kezdene?
Felnevettem, mert az első karakter, aki az eszembe jutott, Micimackó, akinek történeteit rendszeresen hangosan felolvassuk a családban. Szeretem elképzelni Micimackót, amint Micimackó-Vízipólót játszik lent a hídnál (fenyőtobozokat vagy botokat dobál a vízbe, és figyeli, hogy a híd másik oldalán melyik sodródik elő hamarabb), trappol az erdőben Malackával, és annyira belemerül a jelen pillanatba, amennyire csak ez lehetséges. Van egy gyönyörű könyv, amelynek címe Micimackó és a Tao Benjamin Hofftól, ami elmeséli Micimackó és a taoizmus közti kapcsolatot.
„Mire az Erdő alá ért, jókorára megnőtt a patak. Majdnem folyó lett belőle. Na és az ekkorára megdagadt Patak már nem ugrál és csörgedezik, mint egy patak, mert akkor még fiatal és kicsi. Így mint folyó szép méltóságosan hömpölyög. Tudja, hová ér, mondja is magának: Sietni, azt nem muszáj. Egyszer úgyis odaérünk.”
Most elérkeztünk ahhoz, amit a taoista gyakorlatban a legkarakteresebb elemnek hívnak. Kínaiul úgy ismerik, hogy Wu Wei (tétlenség vagy erőfeszítés nélküli cselekvés, vagy semmittevés). Ez a Micimackó-történetek legkarakteresebb eleme is.
Ha egy olyan kívánságod lenne, amit egy magasabb hatalom teljesíteni tudna, akkor mi lenne az?
Az, hogy ne legyen koronavírus, de maradjon meg az a bölcsesség, ami a koronavírus megéléséből fakadt. Mert megváltoztatott minket. Már nem térhetünk vissza ahhoz, ahogy eddig a dolgok voltak.
Van üzeneted a magyar olvasóidak?
Maradj biztonságban, bízz magadban, használd az érzékeidet, lélegezz, szimatold meg a földet, hallgass a fákra (többet tudnak nálunk)!
Nem készítek videókat a közösségi média számára, mert nem hiszek benne. De készítettem nektek valamit. Osszátok meg, ha szeretnétek!